Krämer László

Ponline, 2013. október 20.

Laci nagyon fog hiányozni. Nem csak a családjának, a barátainak, hanem mindenkinek, aki ismerte. Ő volt az az ember, akit fel lehetett hívni, mindig, minden gonddal, kérdéssel. Ha nem ért rá megmondta, ha ráért segített. Precíz volt, jó szívű, szorgalmas és nagyon sok mindenhez értett. Az ilyen ember nélkülözhetetlen és pótolhatatlan. Néha túlbonyolította a dolgokat, mert így nagyobb feladat volt megoldani azokat. Szeretett drámai lenni, de ez is jól állt neki. Néha rosszul döntött, de ezt is be tudta ismerni. Vele újra lehetett kezdeni a barátságot egy nagy összeveszés után is. Azért, mert lehetett szeretni és tisztelni. Hogy a hiányán hogyan lépünk túl nem tudom. Laci, ezt a mostani nagyon bonyolult helyzetet már nekünk kell megoldani. Nélküled nehéz lesz. Már most is nehéz!

Hozzászólások:

Dömsödi Gábor
2013. október 25.

Eltemettük Lacit. Egyszerű, szép szertartás volt. Nagyon sokan voltunk, alig fértek a temetőben, és rögtön kiderült, Laci nélkül nehezen boldogulunk a szervezéssel.A rabbi szólt először, ami felüdülés volt a katolikus szertartások után. Közvetlen volt és hallani lehetett, ismeri a családot. Majd jött egy újabb beszéd, aztán következett Bagyin Pali aki a Vállalkozók Klubja nevében szólt. Mi ezt már tegnap este hallottuk, jó, hogy Pali vállalta, én például nem tudtam volna elmondani. Laci T-Mobilos főnöke sem tudta. Ő is majdnem bőgött, nem volt ez sem a szokásos, hivatalos szöveg. Aztán álltunk hosszan és vártunk, hogy megcsókolhassuk Ági nénit, Dórit és Tündét. Rettenetes ez az egész, de az, hogy ennyien szerették nagyon tetszene Krämer Lacinak. Hiszen mindig ezért dolgozott, ez volt a lényeges számára: hasznosnak lenni.

Válasz erre
Válaszok:
Plecskó Péter:
Első emlék Laciról:
2004 környékén mikor a Vállalkozók Klubjának tagja lettem elevenítettük fel első találkozásunkat Lacival.
A távközlési beruházások vezetőjeként kerültem Pásztóra. 1998-ban megnősültem, és már vállalkozóként végeztem a telefonbekapcsolásokat. November közepe felé járhatott az idő, mikor egy délelőtti napon Laci megjelent Ibolya utcai telephelyen. Addig nem ismertük egymást. Elmondta, hogy nemrég megszületett a lánya Dóri. Szeretné, mire a kórházból Dóri haza kerül az édesanyjával, minden körülmény a legnagyobb rendben legyen. Többek között jó lenne, ha a vezetékes telefont mielőbb be tudnánk kötni.
Erre még emlékeztem is az évek múltával. A következő momentumra azonban nem. Egy klubgyűlés után félrevonultunk és elmesélte nekem: Akkor 2008-ban megkérdeztem tőle mikor érkezik haza a csemete, amire azt felelte, hogy holnap… és tudja, hogy nagy „dolgot” kér, hisz neki is vállalkozóként mindig kapkodnia kell… minden sürgős ebben a világban. Egy nagy levegőt vett és nézett ki szemüvege mögül a válaszra várva a sajátos – Krämer-es nézésével…
Nem szoktam protekciót biztosítani senkinek, hisz naponta tízesével jöttek igények sürgős bekötésekről. Mégis, volt valami különleges benne, a lelkesedése és őszintesége és talán kitartása, ami miatt azonnal intézkedtem. Megkérdeztem mikorra tud leghamarabb otthon lenni, s mire hazaért, egy kollégámmal már a kapuban vártuk. Gyorsan beüzemeltük a vonalat és láttuk rajta, hogy mekkora örömet jelent a gyors munkavégzés. Lelkesen beszélt Dóriról és édesanyjáról, megmutatta a gyermekszobát és borral kínált, amit akkor nem fogadtunk el. Elköszöntünk, majd egy kis idő múlva megjelent újra az irodában, egy üveg borral hálálta meg a kedvességünket és kérte igyuk meg a lánya egészségére.
Akkor még nem tudtam, nem tudtuk, hogy egyszer évek múltán ennek a közös emléknek köszönhetően leszünk a legjobb barátok…
S az elkövetkező évek során a Pásztó Plázák, Vállalkozói bálok, a VOSZ, a Kamara, a Vállalkozók Klubja rendezvényeinek, a jótékonysági bálok és adományozások lelkes résztvevője és szervezőjeként, közös vállalkozás során ismertük meg egymást igazán…
Később már hiába mondogattuk „túlvállalod magad”… Laci ment, intézkedett, szervezett. Ez volt az élete…
Mi, akik közelről ismertük Őt, tudjuk mennyi értéket alkotott és hagyott itt a múltból és mennyi sok megoldatlan feladatot hagyott ránk örökül…
S mostanra maradt a rengeteg közös emlék, ami bennünket örökre összeköt…
Gortva János
2013. október 21.

Őszinte részvétem az egész családnak! Hiányozni fogsz Laci.

Válasz erre

Szólj hozzá!

Mehet