Gyászhír

Ponline, 2011. február 19.
Hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Szivák Ilona, akit nagyra becsültünk és aki nagyon fog hiányozni nekünk.

Hozzászólások:

Figyelő
2011. június 27.

Utóirat:
Érdemes beleolvasni a június 29-i kitüntetési előterjesztésbe.

Válasz erre
tanár
2011. március 3.

Hosszan nem tudtam írni, de most már itt vagyok. Gyuri! Nem benned van a hiba, Te szépen írtál!

Válasz erre
Válaszok:
Tőkés Tamás:
ILIKE NYUGODJÁL BÉKÉBEN !!!!!
Dömsödi Gábor
2011. február 28.

Tökés Tamásnak!
Nekem nagyon határozott meggyőzödésem, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem szabad belekeverni napi ügyeink megoldásba. A gyász is ilyen. Tudom vannak Pászton olyanok, akik erről másként gondolkoznak,a temetést is politikai gyülésnek tekintik és nagyon nehéz elviselni a képmutatásukat de legyünk különbek náluk. Tartsuk tiszteletben mások emlékét!

Válasz erre
Válaszok:
Ilona:
Ezt tökélletesen igy fogta fel a csalad is. Ebben nincs semmi politika.. csak szomorusag es emlekezes
admin-
2011. február 24.

"Örökké megtartunk hát valamennyiünk emlékezetében"
2011, február 23 - 20:15 Ne Bánd!
Rövidül az utunk, fogy az idő egyre...
Súlyosak a kincsek? Csak nyugodtan tedd le,
és oszd szét másoknak! Ne sajnáld! Meg ne bánd!
Ott fönn semmi sem kell. Itt majd sok ember áld.

Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Emlékező Közösség!

Ezeket a verssorokat Szepsy Eleonóra a Dózsa György Általános Iskola egykori diákja olvasta fel 2010. augusztus 31-én az iskola fennállásának 100. évfordulóján a kis Dózsában. Alig néhány hónap elteltével ugyanezen verssorok jutnak az eszembe, amikor itt állok egy példás életutat bemutató kiváló ember Szivák Ilona ravatalánál.
Akkor még nem gondoltunk arra, hogy a gyilkos kór legyőzi az életet és derékba töri egy ereje teljében lévő, a gyermekek iránt örökre elkötelezett pedagógus életútját.
Ma is élénken él bennem az a délután, amikor Ilike az általa hónapokon keresztül gyűjtögetett relikviákat, a kis Dózsa iskola elmúlt 100 évét megörökítő kiállításon mutatta be a tőle megszokott alapossággal, és precizitással elmagyarázva minden apró részletet. Ma már sajnos mindez csak emlék.
A pásztói intézményeken fekete gyászlobogót lenget a szél, hirdetve számunkra, hogy örökre elment közülünk egy kivételes ember.

Egész életét úgy élte, ahogy az előbb olvasott verssoroknál hallhattuk. A kincseket – a tudást – amelyet kitartó szorgalommal szerzett meg nap mint nap adta át a rábízott temérdek gyermekhadnak akiket bizton tudhattak jó helyen a szülők.
Soha senkitől nem sajnálta ezeket a kincseket, hiszen tudta, hogy ahová ő készül ott a földi javak mit sem érnek csak a hit az Isten iránti elkötelezettség számít. Azok, akik itt állunk a ravatalánál, volt diákok, munkatársak, barátok, ismerősök mindannyian hálával és köszönettel tartozunk neki.
Ha a jó tulajdonságait kezdenénk sorolni, azt csak a teljesség igénye nélkül tehetnénk, mert valamiről bizonyosan elfeledkeznénk. Őszinteség, becsület, tisztesség, egyenes jellem, jószándék, békesség, kitartás, következetesség, amelyek Ilikét jellemezték. De mindezek mellett a legfontosabbról az emberek iránt táplált keresztény szeretetéről se feledkezzünk meg.

Kedves Gyászoló Család! Tisztelt Emlékező Közösség!

A sors rögös utat szánt neki, de ő alázattal viselte a terheket. Olyan embertől veszünk ma búcsút, akinek egész élete a szűkebb és tágabb közösség iránti elkötelezettségéről szólt, aki tudatosan vállalta, hogy életét a családjának és a tanításnak szenteli.
Alapossága, következetessége, céltudatos és tervszerű munkája eredményeként olyan légkör alakult ki a Dózsa György Általános Iskolában, amely igazi közösséggé formálta a diákságot, a nevelőtestületet, amelyre a tolerancia és segítőkészség, a pozitív emberi értékek elfogadása és tisztelete volt a jellemző. Tanárként majd igazgatóként kollégáival és diákjaival a tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatot épített ki, mely segített a helyes értékrend kialakításában és követésében.
Az elmúlt hét szombatján érkezett a hír a megmásíthatatlan valóság, hosszú szenvedés után Szivák Ilonát magához szólította az Úr. Azóta búsan lengeti egykori iskoládon a gyászlobogót a szél. A halál legyőzte tested, de emléked szívünkben, elménkben örökké él, lelked pedig már az igazságos bíró, az irgalmas Isten előtt áll.

Kedves Ilike!

A munkád által létrehozott rengeteg érték, a sok-sok emlék amit magad után hagytál soha nem engedi, hogy elfeledjünk. Örökké megtartunk hát valamennyiünk emlékezetében.

Pál apostol szavaival búcsúzom tőled

„A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.
Készen vár már rám az igazság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak akik sóvárogva várják az ő eljövetelét.”

Fájdalommal búcsúzom Pásztó Város Önkormányzata és a magam nevében.

Kedves Ilike!

Nyugodjál békében!

Pásztó, 2011. február 23.

Sisák Imre
polgármester

Válasz erre
Válaszok:
Tőkés Tamás:
Ilike talán még mindig köztünk lehetne,ha Ő maradt volna az iskola igazgató !!!!!!
Zöldi György
2011. február 23.

Kedves Olvasók! Tisztelt Gyászoló Család!
A szíves ELNÉZÉSÜKET ÉS A BOCSÁNATUKAT KÉREM, amiért ilyen személyes hangnemben írtam Kolléganőmről, Ilikéről! A legtávolibb dolog volt tőlem az emlékének gyalázása, megsértése! Jelzésüket tudomásul vettem! S újra kérem szíves elnézésüket és bocsánatukat!
Tisztelettel: Zöldi György

Válasz erre
Dömsödi Gábor
2011. február 22.

2011 február 23-án szerdán 13 órakor lesz Ilike temetése.

Válasz erre
MSevilla
2011. február 22.

Kedves Zöldi György!
Ne kérjen elnézést, hiszen sorai egyáltalán nem untatóak, sokkal inkább jó érzés ilyen kedves emlékekről olvasni!

Válasz erre
Zöldi György
2011. február 22.

Kedves Olvasók!
Az elnézüket kérem, amiért az emlékeimmel untatom Önöket, de az ember, amikor elveszít valakit, az emlékek ilyenkor felerősödnek, jó megosztani valakivel, valakikkel: Önökkel.
Amikor Pásztón mégcsak 1 adás volt: a Városi TV, s hetente (ha emlékezetem nem csal, kétszer volt adás: szerdán és csütörtök délután), Ilike mindig átjött hozzám a Kollégiumba a délutáni adást megnézni. Viszont ez nemcsak a TV-nézésről szólt, ez "ünnep" volt: mindig készültem rá és Ő is. Készítettem egy kis szendvicset, üdítőt, Ő pedig általában süteménnyel jött hozzám, amit Ő készített. Igyekeztem mindig kitakarítani, mire megjött, hiszen tudják, kedves Olvasók, egy legénylakás nem mindig makulátlan... A két fotelt a TV-felé fordítottam, leültünk, s néztük, "mi történik a nagyvilágban: Pásztón". S amikor a jól megszokott focimecs közvetítése jött (természetesen azt is "megnéztük), akkor jókat beszélgettünk, nevettünk, elszomorodtunk, kibeszéltük a "világ dolgait": az iskolát, hogyan lehetne a karácsonyi ünnepélyt szebbé, jobbá tenni, a nyári balatonszemesi tábort tartalmasabbá tenni...S közben elfogyott a szendvics, a sütemény...Tudtam, hogy Ilikének is van Városi TV-je, Ő ezt nem is tagadta, de egészen más (volt) együtt nézni, s közben beszélgetni, nevetni...

Válasz erre
Zöldi György
2011. február 22.

Kedves Olvasók!
Kérem, engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy rövid, számomra felejthetelen, kedves emléket Ilikével kapcsolatosan, mivel valaki kérdezte, hogy milyen ember is volt Ő.
Mátrakeresztesen voltunk, mi, tanárok, kollégák, barátok. Egy kedves Kolléganőnk kedveskedni szeretett volna nekünk, hát készített számunkra puliszkát. Azt mondta: "Ilyet még úgysem ettetek." Valóban nem, mert olyan szárazra sikerült a puliszka, hogy azt csak némi folyadékkal (vörösbor) lehetett lenyelni...azért szívesen megtettük...Ilike kicsit késve érkezett a mátrakeresztesi kirándulásunkra, mert az iskolából jött, sokat dolgozott, fáradozott. Gondoltuk, mi a jó barátok, kicsit megvicceljük őt: elétettük az egész tál puliszkát, mondva, hogy mi már jól laktunk belőle, s addig innemfel nem állhat, amíg mindet meg nem eszi, viszont a puliszka igazi íze akkor jó, ha nem iszik rá az ember semmit. Ilike magaelé vette a tálat, beleharapott az első falatba...érezte, hogy nem akar "lecsúszni" a torkán. Szegény, nagyra nyitotta szemeit, s csak rágta, forgatta a puliszkát a szájában...nem szólt egy szót sem, hogy nem igazán jó: íze sincs, nem is lehet könnyen lenyelni...Hősiesen állta a viccelődésünket, csak ette és ette a száraz puliszkát...dehogy akarta megsérteni a Kolleginát azzal, hogy ez a "remekmű" nem sikerült. NEM AKART Ő MEGSÉRTENI SENKIT! Mi pedig, aljas módon néztük, hogyan reagál az étek fogyasztása közben, s nevettünk, nevettünk...végül ő is elnevette magát, s kért egy pohár innivalót...
Tudom, hogy nem tudom úgy elmesélni ezt a történetet, ahogy a szívemben és az emlékeim között él, ezért mindenkitől szíves elnézést kérek!
ILIKE nagyra becsülte mindenki igyekezetét, jó szándékát, s nem sértett meg senkit...(még akkor sem, amikor a puliszka szárazon forgott a szájában). Értette a humort, imádott nevetni, a fülemben cseng most is kacagása

Válasz erre
MSevilla
2011. február 21.

Sírnak az angyalok,
Könnyükkel áztatják a várost,
Küldöttük, most visszaérkezik hozzájuk.
Emelt fővel, méltósággal tér a mennyország kapujába,
Hol az angyalsereg, tárt szárnyakkal várja.
Nem halt Ő meg, csupán távolabb költözött,
Hogy mindennap őrködjön "jó" tetteink fölött.
Szívünkben emléke örökké élni fog,
Mert az emberség, jóság ..., feledhetetlen tulajdonságok.

Válasz erre
Zöldi György
2011. február 21.

Kodály Zoltán: Esti dal
"Erdő mellett estvéledtem;
subám fejem alá tettem.
Összetettem két kezemet,
úgy kértem Jó Istenemet.

Én Istenem adjál szállást,
mert meguntam a járkálást;
a járkálást, a bújdosást,
az idegen földön lakást.

Adjon Isten jó éjszakát,
küldj le hozzánk szent Angyalát!
Bátorítsa szívünk álmát.
ADJON ISTEN JÓ ÉJSZAKÁT!

Szivák Ilona Igazgatónő emlékére
(Zöldi György)

Válasz erre
Összesen 4 válasz, lássuk mindet.
Zöldi György:
Valóban, Kodály Pásztón gyűjtötte ezt a gyönyörű népdalt.
Dömsödi Gábor:
1922-ben. Meghallgatható itt: http://www.youtube.com/watch?v=1XdepNdRMSY
MSevilla:
Gyönyörűséges... <3
Admin
2011. február 21.

Korábbi hozzászólások:

K:
Meséljetek légyszi nekem róla. Milyen ember és tanár volt?

joker:
Köszönöm Happy!
Kérem Gábor jelezzen TT-nek ez így az ő stílusában nem illik! Most nem!
Köszönöm!

Happy
19 órája
Tőkés Tamás!
Most nem a Te intellektuális és helyesírási okosságaidra van szükség, és pláne nem ezen a topicban. Tartsd tiszteletben az emberi méltóságot, és az Ilikére emlékezni akarókat! Ki-ki el fogja dönteni miképp és hogyan dolgozza fel elvesztését, de ne Te akard megmondani a frankót.
Kérem Dömsödi Gábort moderálja Tőkés faragatlan bejegyzéseit legalább ezen a topicon! Ilike sem szeretné a gyűlölködést!

dg1
20 órája
Kérem, őrizzük meg a gyász méltóságát!

TT
20 órája
SI.nek valyon nincs lekiismeretfurdalása ,mert sajnos hozzájárult ILIKE halálához indirekt módon !!!!!! ILIKE NYUGODJ BÉKÉBEN .EMLÉKED MEGŐRIZZÜK !!!!

B.Éva
2 napja
Drága Ilike,megőrzünk emlékeinkben,nyugodj békében.Egy jó ember távozott közülünk,még sokáig itt lett volna a helye....

aggódó
2 napja
"Emlék maradok...

Ne fájjon nektek, hogy már nem vagyok,
Hiszen Napként az égen nektek ragyogok!
Ha szép idő van, s kék az ég
Jusson eszetekbe sok szép emlék.
Ha rám gondoltok, soha ne sírjatok-
Inkább a szép dolgokon kacagjatok!
Ha telihold van, az értetek ragyog
S azt jelenti, hogy boldog vagyok.
Ha hullócsillag száll az éjféli égen,
Akkor mondjatok egy imát értem!
Én is imát mondok majd értetek,
Hogy boldog lehessen szívetek.
Ha rám gondoltok soha ne sírjatok,

Hiszen szívetekben, jó helyen vagyok....."

G.-né P. Judit
2 napja
Támogatjuk mi is ezt a megérdemlő tisztelgést.. gyújtsunk gyertyát-mécsest..

bk
2 napja
Ez felfoghatatlan. Csak ilyenkor eszmélünk rá, hogy mennyire tiszteljük és elismerjük az Ő munkáját. Ezt nem lehet múltidőben írni, mert egyszerűen nem megy.... Hozzáállása gyermekeink neveléséhez és a közösség építéséhez példát mutat mindenkinek. Most érezzük igazán, hogy mekkora űr marad utána, amit senki nem tud majd betölteni.

MSevilla
2 napja
Mindenképpen megérdemelné a gyertyás tisztelgést!

joker
2 napja
Mint futótűz úgy terjed a rossz hír! Ilike egy egyéniség volt, és az igazi pedagógust jelképezte számomra, és a gyerekek számára is. Fel lehetett rá nézni! Az iskoláért a gyerekekért élt dolgozott. Nem tudom ki mit szól hozzá de egy gyertyás tisztelgést megérdemelne. Aki úgy érzi igen az hétfőn vigyen gyertyát vagy mécsest az iskolához, és gyújtsa meg! Ha nem tud menni akkor agyerekekkel küldjük, majd ők megoldják!
Legyen ez az oldal a kegyelet oldala, mindenki írjon egy Ilikével kapcsolatos történetet, így őrizzük emlékét!
Kedves Gábor ezt az oldalt egyenlőre hagyja mindig elől ha lehet, hogy emlékezzünk!

MSevilla
2 napja
"Mikor kimondtad, olyan lettem a kertben, mint egy zacskó, felkapott a szél, s bolyongtam céltalanul, üresen."
Mikor megláttam a fekete zászlót, én is sírva bolyongtam, céltalanul, üresen...
Annyira nagyon fáj... :'(

G.-né P. Judit
2 napja
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, S akit szeretünk, azt nem feledjük el.
Drága szomszédnénink ahogy a gyermekeim mondják ..hiányozni fogsz nekünk..

Válasz erre

Szólj hozzá!

Mehet